Bátran beszélgess, ismerkedj, hidd el, itt senki sem harap.

Jelentkezni ITT tudsz a még maradt 5 helyre.









Mi: film
Cím: Mr. Nobody
Karakter: Nemo Nobody
Megjelenés: 2010.08.26.

Mi: dokumentumfilm
Cím: Artifact
Megjelenés: soon

Mi: album
Cím: This Is War
Megjelenés: 2009.12.08.

Mi: reklámarc
Cím: Hugo Boss: Just Different

Mi: könyv
Cím: Notes from the Outernet

Mi: unplugged koncert
Rendelhető: innen

Mi: könyv
Cím: Haiti Photo Book
Rendelhető: innen

Mi: koncert DVD
Cím: Into The Wild Tour DVD
Megjelenés: soon

THIRTYSECONDSTOMARS.COM
JAREDLETO.COM
ABEAUTIFULLIE.ORG
VyRT.NET
HIVATALOS MARS BOLT

TWITTER

@ 30SECONDSTOMARS
@jaredleto
@ShannonLeto
@tomofromearth
@thisisthehive
@MARSstore
@golden_tix
@ablorg
@bartcubbins
@7726
@VyRTnet
@facesofmars

FACEBOOK
megj: csak "subscribe"

THIRTY SECONDS TO MARS
JARED LETO
SHANNON LETO
TOMO MILICEVIC

MYSPACE

THIRTY SECONDS TO MARS
JARED LETO

TUMBLR

JAREDLETO.TUMBLR.COM
THISISTHEHIVE.TUMBLR.COM
BARTCUBBINS.TUMBLR.COM
ABLORG.TUMBLR.COM

GOOGLE+

THIRTY SECONDS TO MARS
JARED LETO

GETGLUE

THIRTY SECONDS TO MARS
JARED LETO

INSTAGRAM

TOMOFROMEARTH

WHOSAY

TOMO MILICEVIC

  • Nyílt: 2009.3.24.
  • Költözés: 2010.07.05.
  • Szerkesztő: TheKill
  • E-mail: killyourego30@gmail.com
  • Téma: 30 Seconds To Mars
  • Host: StarsZZ.com
  • Listed at: Link-Lounge
2010.07.23. 11:14-től

 

Sziget Fesztivál, 2010.08.13.
Nah akkor próbálok nekikezdeni a beszámolónak, de tuti, hogy valamit ki fogok hagyni belőle. Akkor kezdeném teljesen csütörtöktől. Délelőtt pakolás, ahogy az egy utazás előtt lenni szokott. Este elég hamar, kb. fél kilenc felé elmentünk anyummal aludni, de valahogy sehogysem tudtam elaludni. Mikor kb már majdnem sikerült- ez volt olyan fél 11 felé, a drága volt osztálytársam írt egy sms-t. Na akkor próbálkoztam elölről. Aludtam olyan 3 óra hosszát. Hajnali kettőkor keltünk, még gyorsan lezuhanyoztam, kivasaltam a hajam, rendbe raktam magam és fél 3 után indultunk az állomásra. 3:47- perckor ment a vonatunk. Beültünk és vártuk az indulást. Nagyon izagtott voltam, nem tudtam sem aludni, sem semmit. Egész idő alatt anyumnak beszéltem. :D Az út lassan, de nagyon jól telt, sokat nevettünk. Reggel 8 órára értünk Budapestre a Keletibe, ahol egyik barátnőm, Jess már várt ránk. Elmentünk venni jegyet, majd elkísért minket a Szigetre. Neki még vissza kellett jönni pár emberért, de szerencsére a héven találkoztunk még két taggal a fórumról, így együtt mentünk. Még megvártuk Denebolot és indultunk is. Szinte senki sem állt a kapunál, így elég hamar bejutottunk. Megkaptuk a karszalagot és siettünk is be. Szemügyre vettük a nagyszínpadot és kb. azt a részt, ahol az volt. Már álltak páran a színpad előtt, hozzátenném még csak reggel 9 volt. Ismerkedtünk, beszélgettünk, amikor egyszer csak észrevettem a színpadon Tomot. Épp a Berryét nyomogatta, mint általában mindegyik. :D Köszöntünk neki, de nem nagyon reagált rá. Hagytuk is a fenébe. Ekkor a másik oldalon megláttam Shannont. Nagyon aranyos volt, odajött elénk, beszélgetett, kérdezte, hogy van-e vizünk meg igyunk rendesen, hogy ne legyen semmi baj. Leült a dob tartójára és várta, hogy valaki valami normálisat szóljon hozzá, de valahogy nem jött össze. :D Utána Tomoval elkezdtek próbálni és hangolni. Egy picit a Kings And Queensből, a The Killnek kb a felét és a Closer To The Edget pedig végig. Ezeket fel is kameráztam. Hangolás közben a biztonságiak hátrébb küldtek minket, gondolom zavartuk a próbát a hangoskodásunkkal. Kb másfél órát próbálhattak, utána összepakoltak és mentek is. A délelőttről nem sokat tudok mondani, csak várással ment el. Kajáltunk, ittunk, járkáltunk, közben pedig azért néztük, hogy a helyünk meglegyen. A koncertek 15:00 órától kezdődtek. Mikor már láttuk, hogy kezdeni akarnak, elfoglaltuk a helyeinket. Én a második sorba jutottam. Az első együttes valami fehérorosz banda volt, a nevüket nem tudom és lusta vagyok megnézni. Hát nekem nem nagyon tetszettek, eléggé bohóckodtak a színpadon. Bár szerintem a hátam mögött álló rajongók, akik próbáltak elénk férkőzni, eléggé tomboltak és szerintem ők nem így gondolták. :D Utána a Papa Roach következett, akikről ugyan hallottam már, de a dalaikat nem ismerem. Elég jók voltak, az énekes oda ugrott be, ahol én álltam. Nem nagyon harcoltam azért, hogy megérinthessem, inkább engedtem a rajongóknak. :D Szerintem nagyon jó koncertet adtak, nekem tetszett. Ez alatt valahogy átkerültem az első sorba. Innentől már nem engedtem senkit sek i, se be. :D Kisebb szünet után következett Gentleman. Egy régebbi számát ismerem, szóval nem mondhatom tök ismeretlennek. Ő is nagyon jól nyomta élőben, szegény nagyon le volt izzadva. :D Még a kezem is megfogta, a végén pedig elkaptam egy üveg vizet, amit a dobos dobott be. Bár nem tartott sokáig, mert mindenki rögtön rávetette magát. :D A koncert poénja, hogy egy fiú rajongója a hátam mögött állt és megszólított. A beszélgetés kb így hangzott: Ő:“ Figyelj, légyszi ha erre jön, engedj már előre! Oda adom a pénztárcámat is, csak engedj már előre!“ *nyújtja a tárcáját* Én: „ Ide engedlek én anélkül is, hogy ideadnád!“ Tudtam meg mondta is, hogy a koncert után ő el fog menni, csak erre jött. Szegényt úgy sajnáltam, olyan csalódott volt, amikor nem jött arra Gentleman. Komolyan látszott rajta, hogy nagyon csalódott és szomorú volt. Na mindegy is...ez után jött Mika. Hát bevallom, Mikát vártam is mert hát ugye...ki ne lenne már csak poénból is kíváncsi rá. :D A díszletek is nagyon jók voltak és élőben is jó hangja van. Szerintem irtó jó koncertet nyomott ő is, de már alig vártuk, hogy legyen vége...már csak a Mars miatt is. Ennek a koncertnek a poénja az, hogy a mellettem álló lánnyal beszélgetni kezdtünk és a végén kiderült, hogy majdnem szomszéd faluban lakunk és ő is hatalmas fan. :D Olyan jól esett, hogy van rajtam kívül ezen a környéken valaki, aki ismeri a srácokat. Mikát végigénekeltük, mint ahogy mindegyiket. Mikor vége volt a koncertnek, már a pakolás alatt kiabáltuk, hogy This Is War, This Is War. Egyszer csak észrevettem Tomot a színpad mellett. Intettünk neki, ő pedig visszaintett. Az egészben az volt a vicces, hogy ahogyan mi kiabáltuk a This Is Wart, ő ritmusra bólogatott rá a fejével. :D A biztonságival nagyon jól összehaverkodtunk, jó fej volt. Klaudival megkértük a biztonságit, hogy majd a Kings and Queens előtt húzzon már ki minket és cserébe veszünk neki fejenként két doboz sört. :D Az is jó volt, hogy osztogatták a vizet, aminek eléggé wc-medence keverék íze volt, de akkor már az is jól esett. Kb 10 perccel fél 10 után felcsendültek az Escape első hangjai. Annyira gyönyörű volt ott! Először azt hiszem Shannon jött ki, majd Tomo. Fel is tűnt, hogy hol van Jared. O.o Ekkor vettem észre, hogy a mikrofon nincs a helyén, így már nyilvánvaló volt, hogy énekelve fog kijönni. Mikor a „This Is War“ rész jön, akkor megjelent Jay, fehér kabátban és fekete nem tudom, hogy is nevezzem..valami szoknyaféleségben. Persze még alatta volt egy nadrág. A napszemüveget semmi pénzért nem hagyta volna ki és persze a lenyalt haj is megvolt. Olyan hihetetlen volt első sorban látni és pár méterre látni őket! Ezt követte a Night Of The Hunter, ami nagy kedvencem. Nagyon nagyon jó ez a szám élőben, végig ugráltuk meg ordítottuk a szöveget! Ezután az Attack jött, Imádom ezt a dalt. Nagyon profik voltak. Jare nagyon sokat jött oda, ahol mi álltunk meg bólogatott és mosolygott. Biztos meglepte, hogy mennyire tudja a magyar közönség a szöveget. :D A Vox Populi következett. Jared a villanylámpával űgy a szemembe világított, hogy utána vagy 5 percig azt sem tudtam, hol vagyok. Nem tudok mit hozzáfűzni, ez is irtó klassz volt. Azon nevettem, hogy Jay próbálta levenni a kabátját, de nem ment. Ezután elment hátra a füstbe próbálkozni, hogy ne lássák, de ott sem ment. Majd hagyott neki békét, gondolta, úgysem fog összejönni. :D Ezután a Search And Destroy jött. Na ez az a dal, aminek a lemezváltozata elsőre nem nagyon jött be, de előben egyszerűen hihetetlen. Prága óta imádom. Nagyon jó dal, igazán koncertekre íródott. Jay itt is állandóan előttünk ugrált. Ezt egy picit régebbi szám követte, mégpedig az A Beautiful Lie. Nagyon erőteljesen hangzik a színpadon, egyszerűen nem lehet nem szeretni. Mint mindet, ezt is végig énekeltük Klaudival. Utána a This Is War jött. Annyira jó volt! *-* Jay az elején egy kicsit tévesztet, bár mi énekeltük tovább, nem nagyon zavart minket. Jött a 100 Suns. Jared gyönyörű hangja egy szál gitárral!*-* Eszméletlen volt! Nem tudtam elhinni! Olyan gyönyörűen énekelt ez az ember. Az Oh-oh-ohhhs résznél szerintem ő is meglepődött, hogy normálisan és szépen kezdtük el. Nagyon jó volt. Ez után a dal után Jared levonult a színpadról és megjelent Tim egy akkusztik gitárral a kezében. Ekkor előbújt Shannon is a dobok mögül és rákezdett az L490 című dalra. Csak ámultam. Olyan jó volt Shannont látni gitározni. Azt a koncentrálást az arcán sosem felejtem el. Külön pont jár neki, hogy a HunEchelon által készített tigrises egyenpóló volt rajta. Szerintem jobben meg sem köszönhették volna az egyenpólóinkat. *-* Ezt követően jött a The Kill. Jared akkusztikkal kezdett. Nagyon szépen hangzott a hangja csak egy szál gitárral. Egyszerűen fantasztikus volt. Az első versszak után leadta a gitárt és rázendítettek Tomoék is. Ekkor kezdőtött a tombolás. Mindenki azt várta már, mikor fog beugrani a közönség közé. Először hátra szaladt. Utána a bal oldalra, majd hozzánk. Kb. 50 centire mellettem ugrott be és ááá, megfogtam a feneke felett és azt a szoknyaféleséget is lehúztam róla. :D Szegény mikor ment vissza a színpadra, akkor rángatta vissza magára. :D Olya melegség áradt belőle, nagyon megnyugtatott. Szerintem Jared elmehetne nyugtatónak. :D Még fel sem fogtam, hogy oda ugrott mellém és megfogtam. Még odáig nem jutottam el. Ekkor jött a Closer To The Edge. Jared mondta, hogy most ismételjük utána, hogy...ekkor én bekiabáltam, hogy „No, no, no, no...“. Jay rám nézett, elmosolygta magát és rákezdte ő is, hogy „No, no, no, no..“. Annyira jó ez a dal élőben..pláne hogy láttam Shannont ilyen közelről dobolni. Egyszerűen imádnivaló. A közönség is nagyon jól csinálta a saját részét, szerintem megvolt teljes egészében a dal. Ezt a már sajnos utolsó dal, a Kings And Queens követte. Jared kérdezte, ki szeretne felmenni a színpadra és a Church Of Mars része lenni. Kiabáltunk meg jelentkeztünk, mint a hülyék. Jay sorban választotta az embereket. Egyszercsak rámnézett és odamondta, hogy „you“. Én meg:“ Me?“ Erre ő:“You, come on!“ Ekkor totál elszakadt nálam a cérna. Már jött is értem a biztonsági. Olyan szerencsétlenül húztak ki, hogy közben elhagytam a gépem, de még a nyakláncom is elszakad. Sokkal jobban sajnáltam a nyakláncot, mint a gépet. Szerencsére a nyaklánc még valahogy rámragadt és megtaláltam. Rögtön betettem a zsebembe és szaladtam is a biztiőrhöz, aki már tartotta is a bakot, hogy ugorjak. Szerencsére Klaudit is felhívták, így mindkettőnknek megvolt az öröme. Először nem tudtam eldönteni, hogy hová álljak. Tomo mellé keveredtem, még 1 méterre sem volt tőlem. Elkezdőtött a dal, mi meg ugráltunk és énekeltünk. Egyszercsak odaszóltam Tomonak, kb így: Én:“ Tomo!“ Tomo:“*felnéz* Én: „It’s mine“! *mutat a setlistre* Tomo:“ Take It Down!“ *mosolyog* Én:“ Oh...Thank you!“ Letéptem a setlistet. Annyira szép, még gránátalma színű ragasztóval is van körberagasztva. :D Egyszer még Tomo lábon rugdosott, hogy jó lenne, ha odébb másznék, mert a kábelein ugráltam. :D Jared egy párszor elsétált előttem, de fel sem fogtam, hogy ki/kik vannak ott. A dal végén Tomo rám nézett és a kezembe nyomott egy pengetőt. Tiszta erejéből benyomta a kezembe, olyan jó érzés volt. :D Szóval így lett egy setlistem meg egy pengetőm. A biztonsáigak lekísértek minket a színpadról én pedig rögtön visszamentem megkeresni a fényképezőm. Szerencsére a tömeg közt megtaláltam az elemekkel együtt. Ekkor hívtam anyum, találkoztunk és meséltem neki. Csupa víz voltam, így rögtön rám is nyomott egy pólót, nehogy megfázzak. Leültünk kajálni, de épp akkor kezdődött a vihar. Bebújtunk a WC-be és mikor egy kicsit lecsendesedett, elindultunk a Keletibe. Anyum vállán aludtam,mert már totál nem bírtam. Még azt elfelejtettem, hogy Jared 2x az arcomba öntötte a vizet, amitől belefolyt a festék a szemembe és jól csípett...de megérte. Kb így zajlott a beszélgetés köztem és Klaudival: Én: „ Melyik volt ez a buzi, amelyik rámöntötte a vizet?“ Klaudi: „Jared volt!“ Én:“ Jared? Ooooh.....Jareeeedddd!“ A visszafelé útról nics sok minden, amit mondhatok, jóformán csak aludtam. Itthon már a pengetőt betettem egy képkeretbe egy Szigetes képpel, a setlist pedig a falamra került. Szerintem ez volt Marsék egyik legjobb koncertje. Én nagyon élveztem és szerintem ők is. Látszott rajtuk, hogy jól érzik magukat. Egyszóval: fantasztikus volt. Valamit tuti, hogy kihagytam...majd ha eszembe jut, elmesélem.